A játék német nyelvű demója még novemberben a netre került, ám mivel ich nein spreche deutsch, meg amúgy is, úgyhogy szkippeltem a kipróbálás lehetőségét. 2006. második hónapjában azonban kellemes meglepetésként jött az angol demonstáció, mely végre barátságosabban kommunikált velem, így habozás nélkül magamévá is tettem a telepítőcsomagot.
A történet megalkotásakor a kreatív gárda biztosan szabin volt, ennek ékes bizonyítéka, hogy egy minden gyenge sci-fi-nek alapjául szolgáló sablont használtak a forgatókönyv megírásánál. A 21. század közepén járunk, amikor a Föld már túlnépesedett, kihasznált, az energiaforrások fogytában vannak, így a bolygó nagyhatalmai egyesülnek, hogy közösen keressenek egy szebb és jobb jövőt biztosító új planétát az emberiségnek. Rengeteg kutatómunka után rátalálnak egy, a Föld Holdjánál kétszer nagyobb égitestre, melyet azonnal telepesekkel népesítenek be. Egy napon azonban rájönnek, hogy nincsenek egyedül a bolygón…
Húú, nagyon izgalmas mi? És a java csak most jön! Főhősünk egy Wesley névre keresztelt, átlagos, 180 centi magas, barna hajú, barna szemű, fehér bőrű férfi, aki mérnökként dolgozik a kolónián. Egy elektromos vihar kísérte szép őszi napon azonban felborul a kis telep békéje és ezzel együtt Wesley barátunk lelki nyugalma is. Egy meghibásodott generátorhoz vezényelnek ki minket, ahol eddig még sosem látott dolgoknak lehetünk szemtanúi: az épületet elárasztották az apró, pók szerű lények, amik minden embert hidegre tettek a bázison. Innen kezdetét veszi az elkerülhetetlen vérengzés és borzongás, melyre Ripley alien-kaszálása óta még nem volt példa. Egyszemélyes hadsereggé avanzsálva feladatunk megtisztítani a kolóniát a helybéli lényektől, megmenteni magunkat és néhány kollégánkat, hogy végül boldogan hazatérjünk szeretteinkhez…
Érzésem szerint a játék megalkotásakor jelentős szerepet kapott a lopás. Mindenből egy kicsikét, de mégis semmit. A (demóban látott) szörnyekkel az Alien filmsorozatban már találkozhattunk, a sötét, vékony folyosók a Doom 3-ból köszönnek vissza, a kamerakezelés pedig a 90-es évek sorozatgyártott tömegjátékaira emlékeztetnek. Mégis mi teszi ezt a látszólag unalmas, sci-fi szakácskönyv lépéseit szóról-szóra betartó játékot érdekessé? Talán semmi. De talán az egész, ahogy van. Különböző érzelmek vívnak ádáz csatát gondolataimban, de a hosszas tanakodás sem vezet eredményre: a játék átlagos.
Érdemes megemlíteni a zenei aláfestést és a hangokat, melyek mind remek, darkos hangulatot visznek a játékba. Üde színfolt továbbá a fényeffektek pazar kihasználtsága, melyek kellőképpen feldobják a vizualitást, ám sajnos ezen 2-3 soron kívül semmi olyan pozitívumot nem tudok felhozni, mely azt bizonyítaná, hogy érdemes lesz pénzt költeni a CD-re. A játék elején tapasztalt mérhetetlen unalmat a fejlesztők is felfedezték, ám sajnos egyedül az életünkre törő szörnyek számának növelésével próbálták egyensúlyozni ezt a problémát. További elszomorító dolog, hogy egy olyan felső-középkategóriás, viszonylag kielégítő teljesítményt nyújtó számítógépen, mint amilyennel jómagam is rendelkezem, hajlamos olykor súlyosan belassulni a játék. Amint 3-nál több alien ugrik be az LCD-re, a framerate máris vezényszóra a kibírhatatlant súroló minimális szintre csappan vissza, mely valóban szinte az egyetlen dolog, mely egy tapasztalt gamert ki tud hozni a sodrából.
A játékmenetről sok mondanivalóm nincsen. A demó 2 pályáját végigküszködve az lett a tapasztalatom, hogy gyakorlatilag mindössze néhány apró feladattal megbonyolított non-stop aliengyilkolás az, amit a 400 mega magában rejt. Az egyedüli feloldódást számomra kizárólag a helyszínek váltakozása és az életszerűen elkészített berendezés, valamint a Doom-feelingre emlékeztető sötét folyosó szellőzőrendszeréből előugró szörnyek hozták. Ja, és hogy miért döntöttem a végigjátszás után az azonnali uninstall mellett? A kulcsszó: FŐELLENSÉG. Jááj, kiráz, a hideg, ha meghallom ezt a szót!
AJÁNLOM AZ OLDALT
